Sokan kértétek tőlünk, hogy legyen még több cikk a kalligráfiáról, szépírásról, ecsetfilcekről. Időközben az élet összehozott minket Gecsei Dinával, aki lelkes művelője a témának, így megkértük, hogy írjuk nekünk cikkeket. Fogadjátok szeretettel az első, bemutatkozó cikkét:

Ecsetfilc és kalligráfia – Az ismerkedés

Bizonyára olvastátok már a Hogyan kezdj neki az ecsetfilces kalligráfiának? című cikket a RajzBlogon, úgyhogy ki is használom, hogy nem nekem kell felvezetnem a témát, mert megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy hol kellene kezdeni :))

Na jó, talán visszavezetném az egész történetet oda, hogy vagyunk páran, akik egyszerűen csak szeretünk írni.

Még akkor is írunk, amikor gyakorlatilag minden szükséges információt el tudunk már raktározni a telefonunkban vagy a számítógépünkön. Nem véletlen tehát, hogy a betűk tekergetése és cifrázása az utóbbi években azok között kezdett hihetetlen ütemben terjedni, akik a mai napig naplót vezetnek, és higgyetek nekem, sokan vannak ilyenek. Azt hiszem, a bullet journal rendszert sem kell külön bemutatni már, rengeteg cikk jelent meg a témában magyarul is, és gyakorlatilag bárhol néztek körül a közösségi médiában, találtok ehhez kapcsolódó leírásokat, ötleteket, a megszámlálhatatlanul sok képről nem is beszélve.

A kézírásnak tehát – annak ellenére, hogy folyamatosan azzal riogatnak minket, hogy a digitalizáció teljesen kiszorítja az életünkből – elindult egy sokadik reneszánsza, és pont az internetnek köszönhetően soha nem látott betűtípusokat, kreatív ötleteket és valóban művészi megoldásokat láthatunk a világ minden tájáról, akár lépésről-lépésre bemutatva.

Nálam is valahogy így kezdődött, az a típus vagyok, akinél mindig van egy toll meg egy notesz, amibe írok, rajzolgatok vagy képeket ragasztok… aztán megláttam a neten, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt! Ahogy pörgettem a képeket, láttam, hogy felnőtt emberek is mennyit fáradoznak azon, hogy szebb egyen a kézírásuk, vagy hogy kicsit feldobják valamivel az unalmas jegyzeteiket és nyilvánvalóvá vált, hogy az általános iskolában tanult betűkből meglepően könnyen születhetnek kis műalkotások. Úgy tűnik, hogy a kalligráfia fogta magát, és művészetből a mindennapi élet része lett.

Persze nem egy csapásra.

Dorka is írta, hogy nem megy elsőre, bizony gyakorolni kell. Tudjátok, az egész olyan, mint a biciklizés: a titok az, hogy rá kell érezni a technikára. Utána persze ezerszer meg kell ismételni, hogy szebben vegyük a kanyarokat, gyorsabban menjünk, ne legyen izomlázunk, vagy feltekerjünk az Alpok legmagyasabb hegyére a Tour de France-on. Van, akinek gyorsabban megy, van, akinek még sokáig pótkerék kell hozzá, de biztos, hogy valahogy menni fog.

Azt gondolom, aki már eljutott idáig ebben a cikkben, annak már van elképzelése arról, hogy mire szeretné használni ezt a technikát. A naplóvezetés, a szépírás gyakorlása (mert egyébként sokat segít a kézírás fejlesztésében is) vagy bármilyen illusztráció késztése mellett van egy olyan kiváló tulajdonsága is a kalligráfiának, hogy – akárcsak a felnőtt színezők – hihetetlenül jól kikapcsolják az embert.

Na de. Írtam az előbb a biciklizésről. Ugye, kell hozzá egy bringa, meg hely, ahol kipróbálhatjuk. Most egy kicsit a kezdőkhöz szólok, mert tudom, hogy az első lépések nem könnyűek, ha nincsenek támpontok (aki már profi, nyugodtan ugorja át ezt a részt, és írja meg, hogy neki hogy kezdődött, mit próbált eddig meg ilyesmi. Tanuljunk egymástól!). Ha valaki szeretne egy kicsit öszszeszedettebb leírást és egy olyan segédanyagot, ami pontról pontra vezeti végig az úton, annak ajánlom a Kreatív szépírás és kalligráfia című könyvet, de itt most megpróbálok olyan dolgokat megosztani veletek, amik ebben, és a korábban már említett cikkben nincsenek benne.

Szóval a bringa.

Nem véletlen, hogy ha rákerestek bárhol a neten a kalligráfiára, nagy valószínűséggel az első pár találatban szerepelni fognak az ecsetfilcek, azok közül is kiemelt helyen lesz a Tombow ABT Dual Brush Pen. Amikor már megszokja a kezetek a felfelé vékony, lefelé vastag vonalakat, gyakorlatilag bármilyen írószerrel el tudjátok érni a kívánt hatást (na jó, mondjuk egy keményebb grafitceruzával kicsit csalni kell, de az “ál-kalligráfia” (fake calligraphy) is könnyebben megy, ha már tudod, melyik vonal szokott vastag vagy vékony lenni), viszont az elején érdemes olyan eszközt választani, amelyik megkönnyíti a dolgunkat. Biztos vagyok benne, hogy ezt is mindenki máshogy éli meg, de nekem sokkal gyorsabban ment volna a technika elsajátítása, ha egyből egy Tombow akad a kezembe, és nem küzdök annyit a töltőtollakkal vagy a szemhéjtus-jellegű ecsetekkel.

És még valami. Akik a kis noteszekhez vagy füzetekhez vannak szokva, mint én, arra fognak törekedni, hogy a betűik minél kisebbek és helytakarékosabbak legyenek. Na, az első lépéseknél ez teljesen felesleges, ha nagyban csináljuk, még nem baj, ha a vékony vonalaink nem hajszálvékonyak, és az sem, ha a vastagok elfoglalják a többi betű elől a helyet, mert látszani fog a hatás, amit el szeretnénk érni. (Persze azoknak is van megoldás, akik ragaszkodnak a finom vonalakhoz: a Tombow Fudenosuke ecsetfilc keményebb verziója tökéletes az apróbb betűkhöz, tehát például a naplókhoz mindenképp ilyesmit ajánlanék, a hátránya annyi, hogy csak feketében kapható).

És akkor a színek.

Nem tudok olyan színt mondani, ami nem szerepel a Tombow palettáján, vagy nem állítható elő valamelyik másik kettőből. Azt hiszem, amellett, hogy rendkívül jól keverhető és kezelhető vagy hogy nem üt át a papíron, az az egyik legjobb tulajdonsága, hogy csodálatos színekben elérhető. Léteznek tematikusan összeválogatott csomagok, és persze magunknak is össze tudjuk állítani a kedvenc színeinket, ami korántsem könnyű, mert tényleg hatalmas a választék.

A teljesen kezdőknek azt javasolnám, hogy válasszanak egy sötétebb és egy világosabb színt, hogy lehessen próbálgatni a keverést. Egy citromsárga-piros, vagy egy sötétkék-rózsaszín kombináció csodákat tud produkálni, de lehet választani komplementer vagy csak pár árnyalatban eltérő párosokat is.

Kicsit hosszúra sikerült a felvezetés, de bízom benne, hogy sikerült kedvet csinálni a kipróbáláshoz. Higgyétek el, amikor az első betűimet leírtam ecsettel, nagyon távolinak éreztem a sikert, de valamikor a kilencvenedik és az ezredik betű között egyszercsak elkezdett kinézni valahogy, azóta pedig már gyakorlatilag gondolkodnom sem kell, hogy merre kanyarodjanak a vonalak. Persze hozzá kell tennem, még én sem tartok ott, ahol szeretnék, viszont a Rajzshopnak hála, most lehetőségem van megismerkedni az eszközökkel, a különféle módszerekkel, technikákkal, és nagyon örülnék neki, ha csatlakoznátok ehhez az utazáshoz.

Többet olvasnál ecsetfilces kalligráfia témában? Nézd meg alábbi cikkeinket:

• Hogyan kezdj neki az ecsetfilces kalligráfiának?
• A nagy ecsetfilc összehasonlító teszt
• Így használd a Karin ecsetfilceket: 3 ötlet + review

Szívesen megtanulnád az ecsetfilces kalligráfia alapjait? Gyere el workshopunkra!